Nagyapa szerint a legjobb történetek teázások közepette ötlenek. Sosem állította, hogy a történetei amiket tavaszi délutánokon mesélt igazak volnának, de mindenesetre, az életem szenteltem ezen történetek megőrzésének. Emlékszem nagyapa a halálos ágyán odahívott magához, megszorította puha, reszkető kezével az én kezem, majd aztmondta: "Booney, drága lelkem..emlékszel a mesékre, amelyeket csöppkorodtól kezdve meséltem? Igen? Örülök. Ígérd meg nekem, egyetlenem, hogy mgőrzöd őket az életed végéig, és csak annak adod tovább ezen csodás történeteket, akiben meglátod a sugarat, akiről tudod, hogy ő az aki olyan, mint TE!" ..Nem értettem nagyapát, csak bólogattam, miért fontosak neki ezek a mesék? Hiszen aztmondta, a legjobb meséit a teázgatásaink közben találta ki. Nagymama szerint bolond volt az öreg, egyfolytában kutatott valamit, nézett a semmibe és látta a semmit. Szomorú voltam, mert azthittem végre lesz egy kis érdekesség az életemben, bár akkor még nagyon kicsi voltam.
Egy évtized elteltével rájöttem, hogy a mesék igazak, a mesék, melyeket nagyapa bizalmasan megosztott velem, veszedelmet hozhatnak a fejemre, ezért őríznem kell őket. Aztán később, a főiskolán a kutatásoknak szenteltem magam, és a lehető legtöbbet kiderítettem, beigazolódott, hogy nagyapa nem volt bolond. Telt az idő és felkeresett engem valaki, egy olyan ember, aki mégsem az...és ismertem, kiskorom óta...Nagypapa történeteinek egyik főszereplője...és a segítségemet kérte. Ezért döntöttem úgy, hogy amit tudok, megosztom veletek, hogy segítséget nyújthassak és kérjek!

Mystic Gravity, Észak-Carolina. 1234.

Elyza idegesen kutatott a holmijai között, dobált, dúlt-fúlt. Fel, s alá járkált a szobában, egyre elsötétülő szemekkel. Darren lépett a szobába, kedvesére nézett, majd lehajtotta a fejét. Ő is félt, de még mindig gyötörte a bűntudat, amely talán egész életét végigkíséri. Darren volt a becsület, a jólelkűség megtestesítője, mindenki megbízott benne, úgy nevelték, hogy a hazugságot messzire elkerülje, ezért sem tudta titokban tartani a kilétüket. Habár Darren fiatal farkas volt még, de nagyot hibázott, az emberek rájöttek, hogy Darren valamit titkol, valamit tud, majd Darren aztmondta, vigyázzanak, élnek itt még olyanok akik nem tűrik az emberlétet. Nem volt nhéz ezen szavakból kiötleni, hogy a természetfeletti itt él, ezért el akarták pusztítani mindet. Igaz, nem tudták, pontosan mivel állnak szemben, ezért felkészültek. Darran idegesen odalépett kedveséhez, aki közeledését egy hatalmas pofonnal béjegezte. Darran lehajtott fejjel állt, tűrte, hiszen tudta, az ő hibája. Vacsoraidőtájt a házhoz egyre több idegen gyűlt össze, az üres szobák megteltek, voltak akik a pdlón, illetve más helységekben aludtak. Először nem tudta Darren mire vélni, majd kedveséhez fordult az éjjel. Elyza mégmindig haragos volt, de legfőképpen félt. Azt mondta Darrennak, miközben rohant fel a lépcsőn, hogy ne kelljen sokáig vele lennie: - Ezek itt mind olyanok, mint mi. Azért jöttek, hogy segítsenek, ha kell harcoljanak. Ezzel Elyza berohant a szobába, ahol húga Melissa vajúdott. 

Mystic Gravity, Észak-Carolina. 1236

Két év telt el félelemmel, bűntudattal. Mind a 127 farkas akik Elyzáék házába gyűlt, még mindig itt vannak. Elyza már nem fél, úgy véli, ha két év alatt nem akarták őket megölni, akkor ezután sem fogják. Tévedett. Az emberek, a város 'nagyjai' két éven keresztül tanulmányozták őket, kifjlesztettek minden eszközt, amivel elpusztíthatják őket. Elyza megbocsátott Darrennak, és nekiláttak a családalapításnak. Elyza már hat hónapja hordta gyermekét a szív alatt, és hatalmas lelksedéssel várta, hogy megszülethessen. Elyza húga, Melissa bolodog anyaként nevelte kétéves gyermekét, aki a Mabel nevet kapta. A kislányról hamarosan kideürült, hogy semmiféle likantróp gént nem örökölt. Elyza és Darren a család legidősebb tagjai, kitagadták a kicsi Mabelt, és elvették édesanyjátol, aki ekkor hatalmas bosszút ígért testvérének, és mielőtt örökké eltávozott volna a családi házból aztmondta testvérének: - Egy az apánk, egy az anyánk, mégis kitagadtál, jogod volt hozzá, de te és én egyenrangúak vagyunk ezt sose feledd, mert ameddig élsz én megbosszulom, felkeresem a világ leghatalmasabb boszorkányát és megígérem meghaltok mind! Majd ezen szavak után felszállt lovára és soha többé nem látták. Elyza örült, hogy mgszabadult testvérétől, bár belülről kínozta ismét a félelem, hogy bosszú fogja megölni őt. 

Mystic Gravity, Észak-Carolina. 1243

Elyza már a harmincas évei közepette járt, de a kisugárzása, a külsője nem változott, még mindig egy 21 éves vidám kislánynak tűnt. Boldogok voltak a likantrópok, hogy taln örök élet vár rájuk, mert azt már megtapasztalták, a sebeik, betegségeik gyorsan regenerálódnak. Kezdett minden félelmük elszállni. A városi tanács még mindig nem tett lépéseket Darren elszólása után, így már félelem nélkül jártak-keltek újra Elyzáék. A náluk elszálltásolt vérfarkas társaik letelepedtek a városba. 

Mystic Gravity, Észak-Carolina. 1252

Az idők gyorsan repültek, hosszú idő telt már el, bizonyos dolgok feledésbe merültek. Mystic Gravity békés, csendes kisvárosnak bizonyult, halálesetet sem jegyztek fel az elmúlt években. Ez azzal magyarázható a likantrópok részéről, hogy telihold előtt, hatalmas számú nyugtatót, altatót és mindenféle gyógynövényfélét alkalmaztak, hogy gyengék legyenek, és bezárták magukat a házuk alatt erre a célra épített mélypincébe, ahonnan csak emberként tudtak kiszabadulni. Úgy tűnt a likantrópok mégsem örök életűek, vagy legalábbis öregszenek, ám kétszer olyan lassan, mint az ember. Elyza legjobb barátnőjén, Cecylián, aki már 92 évével büszkélkedhet, megjelentek az első őszhajszálak, külsőre egy életerős 40-es évei körül járó nőt látott a város. Nemsokkal később új arcok jelentek meg a városban, letelepedtek, és különösen jó viszonyt ápoltak a város vezetőivel. Eljött a tél, hatalmas hóesés, a közelkedés katasztrófa volt, mert a lovak képtelenek voltak menni a derékig érő hóviharban. Elyzáék boldog családként éltek. Fiuk Paul 16. éltévét töltötte be, és elkezdődött nála a vérfarkas gén előtörése, mely hamarosan oly erőssé válik, hogy 3 teliholdon belül ő is átváltozik. Egyik este kopogtak Elyzáék ajtóján, Paul nyitott ajtót, majd amint meglátta az odakint fagyoskodó szépséget, azonnal belészeretett. A lány didergett és segítséget kért, hogy had maradhasson egy éjszakát, mert a hatalmas hóviharban nem érné meg a holnapot. Paul örömmel segített, édesanyjáéknak azonnal bemutatta, akik szintén megengedték, hogy maradhasson. A lány neve Rosemary volt. Hosszú, derékig érő gesztenyebarna haja, és élénk, mégis sötét hjához illő gesztenyebarna szeme. Az arca gyönyörű volt, még Elyza sem látott hozzá hasonló szépséget. Megengedék a lánynak, hogy velük éljen, mert Paul végtelenül szerelmes volt a lányba. Rosemary 18 évs volt, de akor akkoriban mit sem számított. Paul körülrajongta, leste mindn kívánságát Rosemarynek, s egy napon Rosemary behívta a hálójába Pault. Megkínálta teával, beszélgettek. Elárulta a lány, hogy halálosan szerelmes Paulba, de ez a szerelem nem valósulhat meg, mert az végzetes lenne. Paul, mintha meg sem hallotta volna a mondandó második részét, rávetette magát a lányra, majd az ágyban kötöttek ki.  A tea amit mgitatott Paullal méreggel volt keverve, amelytől a farkasok nem regnerálódnak olyan sebességgel, és 24 órára az életjeleik is megszűnnek. Rosemary, a nyakánál fogva Pault végigvonszolta a házon és az étkezőbe betérvén ledobta a földön, mire Elyza és Darren zokogásban törtek ki, majd a düh eluraldkodott rajtuk és végezni aakrtak a lánnyal. Rosemary a nekirontó Elyzát és Darrent egy könnyed csapással nekivágta a falnak, akik fájdalmas nyöszörgéssel keltek fel a földről. Rosemary ekkor így szólt: - Az igazi nevem Mabel, az anyám neve Melissa, a te bosszútesküdő hugod. Megsküdött, hogy élted végéig megfizetsz amit velünk tettél. Elyza megrettenve nézett Mabelre, majd ismét zokogásban tört ki. Mabel valójában táplált gyengéd érzlmeket Pau iránt, de amire ő született az a vérfarkasok elpusztítása. - Amint édesanyám mondta, felkereste a leghatalmasabb boszorkányt, és kérlelte, hogy kaphasson vissza engem. Én a halál szélén álltam, kiszáradtam, apró csecsemőként. A boszorkány megmentett, és létrehozott egy olyan lényt, amely képes elpusztítani a likantrópokat. Mivel én nem a vártnak megfelelő gyerek voltam, így én voltam a kulcs az új faj létrehozásához. Két család, két nemzet jött létre, akiknek az a feladatuk, hogy továbbvigyék a fajt és kordában tarthassanak titeket. A nevünk: Vámpírok. Jól jegyezzétek meg, hogy ameddig mi élünk ti képtelenek vagytok emberi alakban megvédeni magatokat! Ezzel egy szempillantás alatt eltűnt Mabel.

Mystic Gravity, Észak-Carolina. 1260

Elyza és Darren elfogadták a tényt, hogy mostantól ismét nincsenek biztonságban. Paul nem volt képes elfogadni a tényt, hogy szerelme átvágta, ezért mindenáron fel akarta kutatni a lányt, és új életet kezdeni vele. A városi tanács megtalálta a módját a farkasok kipusztításának, ugyanis rájöttek, hogy ugyanolyanok, mint az emberek, amikor nincs telihold. Egyenként tmadták meg a város emberei a farkas lakta házakat, és ölték meg a farkasokat. Elyzáék menekülni kezdtek az erdőn keresztül, ám ekkor az útjukat állta egy másik farkas...Melissa. Azt tanácsolta nekik, hogy minél messzebbre meneküljenek Carolina államtól, és soha ne térjnek vissza Mystic Gravitybe. 

Mystic Gravity, Észak-Carolina. 1390

A vérfarkasoknak már nyomukat sem láttuk egy évszázada. Mabel családot alapított, és letelepedtek a városban. Az emberek mgynugodtak, örültek, hogy eltűntek a vérfarkasok a városból, így ismét biztonságban lehetnek. Viszont a vámpírok, azok vámpírok, így az erdőben vadásztak, és más városokban, mert megfogadták az első vámpírnak, az Ősüknek, Mabelnek, hogy Mystic Gravity területén nem ölnek. A városnak mégis feltűntek azeltűnések, az erdőben történet gyilkosságok, és a polgármester egyszer meglátott egy ilyen bizonyos gyilkosságot, amint az emberből a nyakán keresztül szívják ki a vérét, és ezentúl újra összegyűlt a város vezetősége, de ennek a fajnak nem sikerült utánajárniuk, hogy kik is ők pontosan. Mindent megtudtak róluk, de elpusztítani nem tudták őket, próbálkoztak, de sikertelenül.

Ez töredéke annak, amelyeket nagyapa mesélt nekem, de én ennyit árulhatok el, a többir gyertek rá magatoktól, és csatlakozzatok ebbe a különleges városba, aminek nem egy egyszerű múltja van.